Konyhatervezési kislexikon (K)

Miután tavaly év végén beharangoztam, hogy gyakrabban fogok posztolni, jelentkezem is a kislexikon következő részével immár 2 hetes késés után. 🙂 A fránya vírusokra fogom, amik ledöntöttek annyira a lábamról, hogy csak az éppen aktuális tervezésekre, na meg természetesen a gyereknevelésre volt időm. De félre a kifogásokkal, és jöjjenek az okosító percek.

Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk: ABC-nk következő betűje a K, amihez két témát is kapcsoltam:

K – mint korpusz

Mi a fenét lehet a korpuszról annyit beszélni? -kérdezhetnétek joggal, majd leülnétek velem egy kávéra, és 1 óra múlva ásítozva szólnátok, hogy légyszi, hagyjuk már abba. 😀 És mivel tudom, hogy ami szakmabelieknek akár órákon át is érdekfeszítő, laikusoknak viszont fárasztó, megpróbálom nektek a lényeget kimazsolázni.

Mi is az a korpusz?

A korpusz a bútornak azon része, ami adja magát a bútorvázat, ebbe nem értjük bele a lábakat, a frontokat, a fogantyút, illetve a munkalapot. A korpusz tehát az, amit a szó is jelent, a bútor teste.

Egy keveset beszélnék a korpusz anyagáról. Manapság a bútorok korpuszát forgácslapból (=bútorlapból) készítik. A préselt faforgács-lapoknak különböző változatai vannak, a bútorlap általában kisebb-nagyobb szemcséjű forgácsdarabokból áll, amiket lappá préselnek, majd dekorpapírral és élzárással látják el az összes oldalát. Minél sűrűbb az anyagösszetétel, annál strapabíróbb, azaz magasabb minőségű az anyag. Ezt sajnos általában nincs lehetőségünk ellenőrizni, így csak akkor lehetünk biztosak, hogy minőségi bútort vásároltunk, ha ismerjük a gyártót (asztalost, vagy neves céget).

Ami még a minőséget garantálja egy kész korpusznál, hogy annak semelyik részén sem látunk csavarokat. Előre összeszerelik (ragasztják) a lapokat, így egyrészt esztétikusabb lesz az eredmény, másrészt sokkal pontosabbak az élek illeszkedései. (Elnézést kérek az IKEA-hívőktől, de ezzel sajnos egyik lapra szerelt bútor sem tud versenyezni.)

A korpusz oldallapjai készülhetnek 16 mm-es bútorlapokból, de magasabb minőségű konyhabútorgyártó cégek akár 18 mm-esből is készíthetik.

Muszáj megemlítenem még egy-két apróságot: A felsőszekrények rögzítési módját érdemes megfigyelni, (profik sínt szerelnek a korpuszra, ezzel rögzítik a falra), illetve a korpusz hátfala jó esetben kb.2 cm-rel “vissza van ültetve”, így a szekrény mögött bátran lehet vezetni a kábeleket.

Tudom, elég a túl sok technikai infóból. 🙂

Térjünk ki akkor egy kézzelfoghatóbb dologra:

A méret a lényeg! 😉

Karcsi bá’ akkorára szabja a bútort, amekkorára kéred, de egy éves szinten több száz, netán –ezer konyhát gyártó cég még azt is megmondja neked, mekkorára kérjed. 😉

Tudniillik egy jól megkomponált, standard méretekkel dolgozó cég konyhájában minden fiók, minden „vonal”, minden ajtó „futni” fog, és még kényelmes is lesz.

Magasságban pl. a 72, vagy 78 cm az ideális. Ha az alsószekrényünk ekkora, akkor ehhez természetesen hozzájön még a lábak magassága, illetve a konyhapult vastagsága, szóval ne ijedjünk meg, elérjük a hőn áhított 90/92, vagy akár 95 cm-es pultmagasságot.

Ami a szélességeket illeti:

Természetesen alapvetően a rendelkezésre álló hely határozza meg, hogy milyen szélesek legyenek a szekrények, de ha lehetőségünk van rá, akkor játsszunk a méretekkel.

Alsó szekrények esetében, ha van helyünk, tervezzünk be egy, vagy akár több szélesebb -lehetőleg fiókos- szekrényt. Nagyon praktikus éppúgy egy 80-90 cm széles evőeszközös fiók, mint egy ugyanilyen, vagy akár szélesebb magasabb fiók, melyben tetriszezhetünk kényünk kedvére a lábasokkal, illetve nyeles serpenyőkkel.

Felső szekrényeknél szintén ideális egy szélesebb darab, hiszen 60 cm-be jó esetben egy lapos- és egy kistányér fér be egymás mellé (rosszabb esetben csak egy lapos), míg egy 90 cm széles szekrényben elhelyezhetjük egymás mellett a leveses-, lapos-, és desszerttányérokat is.

+1 tipp:

Felejtsük el, hogy a felső szekrénynek ugyanolyan szélesnek kell lennie, mint az alsónak, a csak 60-as szekrényeket használó építész-megoldásokról nem is beszélve (bocs építészek, tapasztalat 🙂 ), hiszen nagyon ritka az az eset, ahol a konyhát messziről, egyben, pont szemből és mindenféle takarás nélkül láthatjuk. (És még akkor sem lenne zavaró a nem egyenlő felosztás.)

Azt se feledjük a szekrények kiosztásánál, hogy a fal mellé közvetlenül nem szekrény, hanem egy legalább 3, de inkább 5 cm széles takaróléc kerül, aminek több funkciója van.. de elég legyen ennyi infó, aki többre kíváncsi, az szólaljon fel. 😉

Ennyit mára a korpuszokról. A másik K betűs témánk, a kávéfőző, a legközelebbi alkalommal kerül terítékre, vagy a szekrénybe. 😉

Ha tetszett az írás, lájkold/kövesd, és oszd meg az oldalt!

/Képek: Pinterest/